Előadások, helyek

Ez a hétvége olyan jól sikerült, hogy ma pizsmanapot tartottam hogy az előző napok élményei tudjanak ülepedni. A kórházzal kapcsolatban vannak még fenntartásaim, és majd meglátjuk hogy idővel megszokok vagy megszökök, de az tagadhatatlan hogy Wexfordban élni jó.

Péntek este színház, a helyi színtársulat Tennessee Williams három egyfelvonásosát mutatja be. Tennessee Williams persze alapból jó, imádom a karaktereit, úgy képzelem eljátszani is hálás dolog lehet. Ezeket az egyfelvonásosokat nem ismertem, de igen hálás női szerepekkel teltek. Az első, Summer at the Lake sem rossz, de a másodiktól tényleg elállt a szavam. A címe: Talk to Me like the Rain and Let Me Listen. Létezik magyar verzió is: Beszélj, mint az eső, hadd hallgassalak, de az ezen a címen fent levő video nem annyira jó, mint az előadás amit láttam. Két szereplő, lényegében monológok, a nőé elvarázsol. Később meglepve láttam, hogy opera is készült belőle. A harmadik, The Lady of Larkspur Lotion (egy helyütt magyarul úgy hivatkoznak rá, hogy A tetűirtószer hölgye) igen vidám, már már börleszk, vigyorogva léptünk ki a színházból. Állítólag ebből meg film készült, igyekszem levadászni.

Szombat este koncert az operaházban, a helyi (amúgy igen jó) amatőr nagyzenekar, profi zenészekkel kiegészítve.

redmond-poster-shot.jpg

És azt is megtudtuk mi az a Brahms gitár. Ez egy olyan gitár, amit eredetileg Brahms egyes műveihez találtak ki a 90es években, 8 húrja van, és úgy tartják mint a csellót, van neki pöcke is. Ilyen (és ez az ember játszott rajta aki a képen). És az az érzés, amikor már régóta ismersz egy dallamot. és végre megtudod, ki a szerző és mi a mű címe (igen, műveletlen vagyok, sajnálom). Mentségemre legyen szólva, hogy nevezett dallamot leginkább a Shadows feldolgozásában ismertem. Amiről szó van, a Concierto de Aranjuez második tétele, a szerző Joaquin Rodrigo.

A két kulturális program között kirándultunk. A nagyobbik Saltee sziget volt a célpont, aminek tulajdonosa egy herceg, Michael the Second. Apja, Michael the First még 10 évesen megígérte édesanyjának, hogy egyszer övé lesz a sziget, és ő lesz az első hercege. Aztán marhatenyésztő lett, és jól ment a bolt. meg is vette a szigetet, herceggé is koronáztatta magát 1953-ban. Ezt nem tudom hogy intézte, hiszen Írország akkor már köztársaság volt, de gondolom a saját szigetén mindenki azt csinál, amit akar. A sziget látogatható (megjegyzem ha nekem lenne egy szigetem én nem biztos hogy ilyen jólelkű lennék), egy hajós viszi át a jónépet Kilmore Quay-ből. A sziget amúgy madárparadicsom, számos tengeri madárfaj fészkel itt, illetve vándormadarak is megpihennek. Írország talán legnagyobb madárrezervátuma, 220 fajt írtak már itt le. Szóval a sziget lényegében a madaraké, mi vagyunk a látogatók, és ezt tudják is. Amikor olyan helyek felé mentünk, amiről a madarak úgy gondolták, hogy nem kéne, simán elzavartak. Puffinok, lummák, alkák, szulák, sirályok, kormoránok és még számos egyéb faj előfordul, nem is beszélve a madárfotósokról, akiket hosszú objektívjükről lehet felismerni. Az időjárással is igen szerencsénk volt, ragyogó napsütés, mégcsak egy chemtrail sem volt az égen. Sosem gondoltam volna, hogy a legnagyobb problémám az lesz, hogy nem tettem be naptejet (Ég is az arcom miatta)

This slideshow requires JavaScript.

Advertisements

About rmoeva

Dr. Palik Éva belgyógyász
This entry was posted in Uncategorized and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s